Annak van igaza, aki azt gyanítja, hogy nem direkt a latrinák kívánnak e blog fő tartalmi tényezői lenni, hanem azok a latrinai mélységek, az a latrinákra jellemző miliő, az a latrinai termékminőség, amihez leginkább hasonlítható a mai magyar élet számtalan szegmense, melyekkel ugyan nap mint nap szembesítve vagyunk, de gyakran kényelmesebbnek tűnik struccpolitikát gyakorolva nem tudomást venni róluk.
Első nekirugaszkodásra talán ezzel a sokatmondó karikatúrával tudnám leginkább jellemezni azt a magyar menekülőutat, ami a helyzetünket jellemzi az utóbbi év(tized)ek vetületében.
Menekülhetünk mi bárhova, szökhetünk a sorsunk elől, prábálhatunk kitörni abból a szorításból, amibe belekényszerültünk, csőbehúzott balekokként lázadhatunk, kevés kivételtől eltekintve vagy maradunk a szarban, vagy még nagyobba kerülünk, mint amilyenben eddig voltunk. Nem, ez nem azt kívánja sugallni, hogy nyugodjunk bele a sorsunkba, hiszen az már valóban a ránk ragasztott címkét igazolná, miszerint szolganép vagyunk, de lássuk be, túl sok esélyünk nincs a világban, hiába váltak számunkra Európa határai kevés kivételtől eltekintve szabadon átjárhatóvá. Sajnos nagyon úgy tűnik, minél "szabadabbá" válunk, annál inkább válnak a mindennapjaink fokozódó mértékben nehezebbé, a terheink egyre inkább elviselhetetlenné. Hogy mindezt lelkileg és fizikailag meddig lehet bírni, azt csak a Magasságos tudhatja, de tartok tőle, hogy edződés ide, edződés oda, az átlagéletkorunkat gyaníthatóan nem az emelkedő tendencia jellemzi.
Persze, ha jobban belegondolunk, a sorsunk saját kezünkben van, de azon ma már átkozottul nehéz változtatni, nehéz javunkat szolgáló irányba fordítani, ahhoz már hatalmas akaraterő, konok kitartás, és az eddigieknél mindenképpen bátrabb hozzáállás szükségeltetik az olyan jelenségekkel szemben, melyek megkeserítik az életünket.
Na de legalább ezen az oldalon ne komolykodjunk, hanem fordítsunk figyelmet a világ egyes kiragadott latrináira, azok idillien békés környezetére.
A latrina, mint éléskamra.
Íme egy példa arra, miként válik édes csemegévé egy perui bájos kétujjú lajhár számára mindaz, ami belőlünk rendszeresen távozik, de előtte mindennapi falatként került a bendőnkbe.
Csak úgy, mintha patikában járnánk
Útmutató, miként gondozzuk a latrinánkat jógazda módjára.
Békés klubélet egykori bakaberkekben
A legyek változnak, de a "tortamáz" ugyanaz marad
